-Hááát azt
hogy ne érjek hozzád! – vallotta be Bence. – Ezt fejtsd ki kérlek! – néztem rá
boci szemekkel, ő pedig nem bírta tovább és sóhajtott egyet. – Jó… legyen! Elmondom….
– amint kimondta a szavakat lenézett a földre. Nem mer a szemembe nézni ez már
nem jó jel. – Tylertől hallottam rólad. – nyögte ki nagy nehezen. – Kitől? –
kérdeztem, mert semmiféle Tylert nem ismerek. Bence felemelte a fejét és
körbenézett. –Nézd! – szólt és Lydiáék felé mutatott. Az állítólagos Tyler
éppen Lydiával csókolózott. Tátva maradt a szám. Abigél tehetetlenül állt ott.
Bence intett neki, mire elindult felénk. – Szia, Bence vagyok! – nyújtott kezet
Abigélnek majd adott neki két puszit. – Szia, én meg Abigél. – mosolygott rá
kedvesen Bencére. Én pedig csak bámultam tovább a szenvedélyesen csókolózó
párt. – Mi történt? – kérdeztem Abigéltől. – Hát csak úgy odajött és, azt
mondta ismerik egymást. – mesélte el, nekem pedig kitágultak a szemeim.
LYDIA
SZEMSZÖGE
Csak csókolt
és csókolt , nem tudtam ki az, de nem is érdekelt, az ital amit hozott
extázisba vitt. – Gyere velem! - súgta a fülembe, és megfogta a kezem én pedig
a mennyországban éreztem magam. Lementünk valami lépcsőkön, aztán hírtelen hűvös
levegő érte a bőröm. A következő pillanatban egy autó fékezett előttünk és
hiába akartam volna elmenni onnan Tyler tartott és egyszer csak elsötétült
minden és a lábaim nem bírták tovább tartani a testem…
EMILY
SZEMSZÖGE
Adrival
táncoltunk, de közben a szemeimmel Izáékat kerestem, és folyamatosan a lépcsőt
bámultam. Míg nem a következő pillanatban Adrit meglökte valaki hátulról és az
ölembe esett. – Bunkó! – kiáltottam utána, de a zene elnyomta a hangom. Aztán
csak azt láttam, hogy az illető Lydiát húzza maga után akinek üveges a
tekintete. – Odanézz! – kiabáltam Adrinak,
aki már az előtt nézte őket mielőtt én szóltam volna. Belém karolt hírtelen és
elindultunk volna Lydia után, de a tömeg visszatartott minket. Így sokkal
lassabban haladtunk, mint ők, akiknek szinte szétnyílt a tömeg. – Nem fogjuk
utolérni! – pánikoltam be. – De igen! Nem veszíthetjük szem elől. - dühöngött
Adri, és egyre gyorsabban törte előttünk az utat a tömegben. Mire kiértünk az
ajtóba, csak egy autót láttunk elsuhanni. Kimentünk és megtaláltuk Lydia
karkötőjét. A következő pillanatban Izáék értek mellénk, hasonlóan riadt
tekintettel mint mi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése