Kedves naplóm!
Sosem
hittem, hogy így fogom tölteni a 18.dik szülinapom. De mielőtt belevágnék, a
közepébe elmesélem az elejét. Emily és Lydia a két legjobb barátnőm. Reggel nem
éppen kedvesen keltettek fel:
- Ki az ágyból lustaság!- kiáltotta a fülembe Lydia.
- Igaza van , kelj fel mennünk kell vásárolni! – sikította Emily.
- Nyugii!- csitítgattam őket. Mert még a reggeli kóma hatása alatt álltam és azt sem tudtam hol vagyok.
- Izabella! – szólt rám élesen Lydia. – Nem teheted ezt velünk fel vagyunk pörögve. – biggyesztette le száját Lydia, és Emily is társult hozzá.
- De mégis mennyi az idő és milyen nap van? – dörzsöltem meg a szemeimet és közben felültem.
- Most ezt komolyan kérdezted? – kerekedett ki a szeme Emilynek.
- Csak viccel, hát nézz rá! – mutogatott rám Lydia , közelebb jött és megnyomkodta az arcomat. – Ne máár! – csaptam rá a kezére, és ezen mindhárman nevetni kezdtünk. – Na szóóóval….. ma leszel 18 estee! Mennünk kell vásárolni, készülődni, fotózkodni…. és és …- darálta Lydia. – Nyugaloom! – szóltam közbe, mire vett egy mély levegőt, és leült az ágyam szélére. – Na akkor most induljunk végre! – rántotta le a takarót rólam, Emily. – Hééé! - kiáltottam el magam, még szerencse hogy a ház üres volt.
- Öltözz, mi addig keresünk valamit enni! – mondta Lydia , és ki is mentek az ajtón. Kiszálltam az ágyból, és odaálltam a tükör elé. Hosszú barna haj, kék szemek, nem éppen szokványos alak. 18 éves leszek és én még fel sem készültem rá. - Ijedtem meg a gondolattól. – Iza! Kelj már fel!- kiabáltak a lányok a konyhából. – Mindjárt megyek naa! – kiabáltam vissza nekik, aztán nagy csörömpölést hallottam, majd egy durranást. – Minden rendben van? – rohantam ki a konyhába ahol minden, de minden tele volt zabkásával és a mikró pedig füstölt. – Ki volt az az ügyes? – de miután megláttam Lydia arcát már meg is kaptam a választ. – Ezt még is hogy csináltad? – nevettem el magam. Mentem volna oda a mosdóhoz és kivenni egy szivacsot, hogy segítsek takarítani. – Várj segítek! – szóltam és odaléptem Lydiához, aki elkapta a kezem és idegesen így szólt: - De nekem nincs szükségem a segítségedre! Inkább menj és készülődj, és ha megkérhetlek, hozz nekem egy másik felsőt. – kicsit meglepődtem azon hogy reagált de csináltam amire kért. Vittem neki pólót aztán kontyba raktam a hajam és szépen elkészültem aztán mentem le lányokhoz, akik már idegesen vártam rám. – El fogunk késni! – mondta Emily. – És honnan? – kérdeztem, és közben Lydiát néztem mert belőle ki tudok szedni mindent ha szeretnék. – Ne nézz így rám! – fordult el tőlem, mikor boci szemekkel néztem rá. – Semmi közöd hozzá! – szólt bele Emily mire mereven néztem rá. – Egyelőre. – tette hozzá gyorsan mire meglágyultak a vonásaim. – Menjünk! – karoltak belém és nekivágtunk a nagy útnak, de hogy hová azt nem, tudom.
- Ki az ágyból lustaság!- kiáltotta a fülembe Lydia.
- Igaza van , kelj fel mennünk kell vásárolni! – sikította Emily.
- Nyugii!- csitítgattam őket. Mert még a reggeli kóma hatása alatt álltam és azt sem tudtam hol vagyok.
- Izabella! – szólt rám élesen Lydia. – Nem teheted ezt velünk fel vagyunk pörögve. – biggyesztette le száját Lydia, és Emily is társult hozzá.
- De mégis mennyi az idő és milyen nap van? – dörzsöltem meg a szemeimet és közben felültem.
- Most ezt komolyan kérdezted? – kerekedett ki a szeme Emilynek.
- Csak viccel, hát nézz rá! – mutogatott rám Lydia , közelebb jött és megnyomkodta az arcomat. – Ne máár! – csaptam rá a kezére, és ezen mindhárman nevetni kezdtünk. – Na szóóóval….. ma leszel 18 estee! Mennünk kell vásárolni, készülődni, fotózkodni…. és és …- darálta Lydia. – Nyugaloom! – szóltam közbe, mire vett egy mély levegőt, és leült az ágyam szélére. – Na akkor most induljunk végre! – rántotta le a takarót rólam, Emily. – Hééé! - kiáltottam el magam, még szerencse hogy a ház üres volt.
- Öltözz, mi addig keresünk valamit enni! – mondta Lydia , és ki is mentek az ajtón. Kiszálltam az ágyból, és odaálltam a tükör elé. Hosszú barna haj, kék szemek, nem éppen szokványos alak. 18 éves leszek és én még fel sem készültem rá. - Ijedtem meg a gondolattól. – Iza! Kelj már fel!- kiabáltak a lányok a konyhából. – Mindjárt megyek naa! – kiabáltam vissza nekik, aztán nagy csörömpölést hallottam, majd egy durranást. – Minden rendben van? – rohantam ki a konyhába ahol minden, de minden tele volt zabkásával és a mikró pedig füstölt. – Ki volt az az ügyes? – de miután megláttam Lydia arcát már meg is kaptam a választ. – Ezt még is hogy csináltad? – nevettem el magam. Mentem volna oda a mosdóhoz és kivenni egy szivacsot, hogy segítsek takarítani. – Várj segítek! – szóltam és odaléptem Lydiához, aki elkapta a kezem és idegesen így szólt: - De nekem nincs szükségem a segítségedre! Inkább menj és készülődj, és ha megkérhetlek, hozz nekem egy másik felsőt. – kicsit meglepődtem azon hogy reagált de csináltam amire kért. Vittem neki pólót aztán kontyba raktam a hajam és szépen elkészültem aztán mentem le lányokhoz, akik már idegesen vártam rám. – El fogunk késni! – mondta Emily. – És honnan? – kérdeztem, és közben Lydiát néztem mert belőle ki tudok szedni mindent ha szeretnék. – Ne nézz így rám! – fordult el tőlem, mikor boci szemekkel néztem rá. – Semmi közöd hozzá! – szólt bele Emily mire mereven néztem rá. – Egyelőre. – tette hozzá gyorsan mire meglágyultak a vonásaim. – Menjünk! – karoltak belém és nekivágtunk a nagy útnak, de hogy hová azt nem, tudom.
-Taxiban-
- Mondjátok már meg hol vagyunk!! – könyörögtem ,
aztán a végén már hisztiztem és közben még duzzogtam is, de mivel befogták a
szemem így nem tudtam használni a boci tekintetem. Ültem a kocsiban nyugodtan,
aztán az nagyot fékezett és mivel le voltam fogva így szépen lefejeltem az
ülést. – Ááá! Köszi csajok hogy figyeltek rám! Én is szeretlek titeket! –
mondtam közben pedig az orrom-fájlaltam. – Bocsiii! – nyávogták egyszerre és
azt hiszem Emily tett zsepit a vérző orromhoz.
– Megfulladok!!!! – kiabáltam mire engedett az orrom szorításából. –
ezen mindhárman nevetni kezdtünk. Szerintem a sofőr nem tudta mire vállalkozik
mikor elindult velünk.Kiszálltunk a taxiból de még mindig nem láttam semmit sem de az orrom már jobb lett. – Na most akkor hová is megyünk? . kérdezte Lydia , Emilyt. – Oda. – mondta Emily és el indultunk, furdalt a kíváncsiság hová megyünk és az még rosszabb volt hogy nem láttam semmit. Nyílt egy ajtó, csilingelt egy csengő, és hangokat hallottam, majd halk lépéseket. Egy idegen kezet éreztem a nyakamnál. - Izabella?- kérdezte tőlem egy férfihang. – Igen, üdvözlöm. – mondtam és álltam ott tovább szerencsétlenül befogott szemmel még mindig. – Nos akkor kezdjünk is hozzá! Mellesleg Krisz vagyok! – mondta majd, kiabálni kezdett. – Olívia! – majd gyors lépteket hallottam. –Igen főnök! – mondta félénken a lány. – Egy Szén-dioxiddal dúsított ásványvizet hozzon a hölgynek! – ezen kuncogni kezdtem magamban és nem csak én, hanem a lányok is. – Nos akkor levehetik a kezüket a hölgy szeméről! – mondta Krisz , és a lányok pedig elengedtek, én pedig tátott szájjal nézte körbe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése