- Én életemben nem láttam még ekkora… mi ez is?– gondolkoztam
hangosan. -Nos akkor válassz a három kártya közül! – nyújtott felém három fehér
lapot Krisz. – Mik ezek? – kérdeztem és közben kihúztam a középsőt. –Nézd meg
mit húztál! – hagyta figyelmen kívül a kérdésem. Megfordítottam a kezemben a
lapot és az volt ráírva hogy: - 3.dik ajtó! – olvastam fel hangosan. – Na akkor
menjünk is! – tolt be egy fehér ajtón, a lányok pedig izgatottan jöttek utánam.
Egy folyosón mentünk végig és mire végére értünk már nem láttunk semmit annyira
sötét volt. – Nos hölgyeim íme a mennyország! – mondta Krisz és kinyitott egy
ajtót. Vakító fehérségtől nem láttunk semmit, aztán beljebb botorkálva
megláttam a világon legnagyobb ruharaktárt. Minden felé csak fogasok és
szebbnél szebb ruhák. Csak tátottam a számat és azt sem tudtam hová nézzek,
vagy hogy mi tetszik. –Eddig azt hittem van stílusom, és hogy tudom mit
szeretek, de ezek után teljes tanácstalanságban vagyok. - mondtam és a lányokra
néztem, akik ugyan úgy csodálkoztak a rengeteg ruhán mint én.
-Nos akkor kapsz egy teljes generált! – veregette meg a
vállam Krisz! –Egy mit? – értetlenkedtem de addigra már egy hölgy állt előttem
aki már vagy az ötödik x-et taposta, és a derekamat mérte le . – Karokat fel! –
utasított mire meglepődve felemeltem őket. És levette a mellméretem. – Most letapizott?
– néztem hülyén Emilyire aki nagyon nevetett. Lydiára akartam volna nézni de
csak hűlt helyét láttam. – Lydiaa!!- kezdtem kiabálni, mire Krisz befogta a
számat. – Héé! – vettem le a kezét a számról. – Itt ne kiabálj! Nem látod a
táblát? –kérdezte és az ajtóra mutatott ahol bejöttünk. – Hol van ott tábla? –
kérdeztem, mert én nem láttam ott semmit sem csak nagy üres falat. – Na jó
akkor kezdjünk is bele! Gyere utánam! – utasított Krisz és már el is tünt a
szemem elől. – Ez… mégis?...mindegy! – mondtam és elindultam amerre láttam a „porát”.
– Izabella! – halottam valahonnan a sorok közül a nevem. – Itt vagyok! –
válaszoltam, és követtem a hangokat, majd megtaláltam a cipőknél Kriszt. Vagyis
egy nagy ruhakupacot láttam mozogni és reméltem, hogy Krisz az! –Na végre!
Fogd! – Nyomta a kezembe a cuccokat. – Menj és öltözz fel! – én pedig szót
fogadva mentem és öltözködtem. A végeredményt egy fotóval nyugtáztam.
Kimentem Kriszhez aki „hümmögött” párat és megrázta a fejét. –
Nem ez nem jóóó! – nyávogta és adott egy másik ruhát. –Gyerünk kislány! –
tapsolt kettőt a lányok meg csak nevettek.
-Nyeeem ez sem jó! Itt a harmadik ez lesz a tuti. –
magyarázta és belökött a próbafülkébe. – Remélem ez már megfelel. – nyüsszögtem,
majd kiléptem a függöny mögül.
-Gyönyörű vagy! – mondták egyszerre a csajok. –Végre jól
nézel ki! – örömködött Krisz , én meg csúnyán néztem rá, de nem vette
figyelembe. – eddig is volt stílusom naa! – nyávogtam és közben csípőre tettem
a kezem. – Rendben akkor ki fizet? –
kérdezte Krisz és rám nézett , én pedig éppen szóra nyitottam a szám de Emily
megelőzött. – Majd mi! Ez az ajándékunk neked! – én pedig örömben a nyakukba
ugrottam. – Köszönőm! –sípitoztam. – Olyan Cukik vagytook! – nyávogtam tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése