18.szülinapom 8. rész

IZA SZEMSZÖGE

Csak folytak könnyeim és nem láttam semmit sem. Egyszer csak elsötétült minden és nem bírtam tartani magam.

BENCE SZEMSZÖGE

Iza hirtelen összerogyott. Éppen hogy csak megfogtam mielőtt beverte volna a fejét a földbe. Közben megjött a mentő, és 4 férfi szállt ki belőle. Izához jöttek oda. – A másik sérült hátul van a földön fekszik szintén eszméletlenül.- mondtam az egyik mentősnek aki megveregette a vállam és egy hordággyal elment mellettünk. A lányok még mindig nem tudtak megszólalni, ott álltak és sokkolva nézték, ahogy Lydiát beteszik a mentőbe. A másik két mentős Izával foglalkozott. Finoman meglocsolták az arcát vízzel és már magához is tért.

IZA SZEMSZÖGE

Vizet éreztem az arcomon és résnyire kinyitottam a szemem. Két idegen arcot láttam homályosan, de rájöttem, hogy csak is a mentősök lehetnek. Ahogy eltűnt a két idegen arc, végre felismertem Bencét, aki aggódva hajolt hozzám le. – Gyere, menjünk be Lydiával a kórházba. – mondta majd felsegített a földről. Beültem a mentőbe. – Más nem jöhet! – mondta a mentős és Bence előtt bezárta az ajtót. – A kórházban találkozunk kiabálta a mentő után miután elindultunk. Míg mentünk elgondolkoztam és hirtelen egy kép villant be: Mikor odaértünk én rögtön ki akartam menni a teraszra, és egy páros részegen jött le, a srác pedig……. pedig Tyler volt! Igen ő volt az emlékszem az arcára! És ahogy végig gondoltam ezeket rájöttem, hogy nem Lydia volt az első lány akit elcsábított a mai este.

BENCE SZEMSZÖGE

-Gyertek lányok hazaviszlek titeket! – mondtam és elindultunk vissza a clubhoz. Mindegyikük beült a kocsiba és nem szólaltak meg. Aztán rájöttem hogy muszáj kiszednem belőlük hol laknak. – Emily? – kezdem vele hátha ő már meg tud szólalni. – Igen? – szólalt meg rekedten. – Mond el hol laksz és hazaviszlek! – magyaráztam neki mire ő bólintott. – A következő lámpánál jobbra és egy nagy lila ház. A lányok nálam alszanak. – mondta Emily és újra elkezdett sírni. Odaértünk a házhoz és a lányok kiszálltak. Én pedig már fordultam is meg és elindultam a korház felé. Közben elgondolkoztam Izán. Valami kötött hozzá, valami megmagyarázhatatlan módon csak rá gondoltam… azt hiszem, talán…. szeretem!

18. szülinapom 7. rész

IZA SZEMSZÖGE

-Mi... - kezdtem bele de annyira fújtattam hogy nem bírtam elmondani egy mondatot sem - ...mi történt? - néztem Emilyre aki Lydia karkötőjét szorongatta és a betont bámulta. -Mi sem tudunk többet! - kiabálta Adri és közben könnyeit törölgette. -Jajj ne sírj! - mentem oda hozzá és öleltem át. Bence közben kiment az útra és jobbra balra nézelődött, végül visszajött mellém és átkarolta a derekam. - Láttam egy féknyomot, elég hosszú az út vége felé van. - mondta Bence mire nekem kitágultak a szemeim és rögtön elindultam ki az út felé. Abigél úgy rántott vissza a kocsi elől ami majdnem elütött. - Normális vagy Iza? Meg is halhattál volna! - kiabált velem, nekem meg könnyek gyűltek a szemembe. - Csak találjuk meg Lydiát más nem érdekel. - szipogtam, és az út szélén libasorban elindultunk. Bence elöl mi pedig sorban utána. Elértünk a féknyomig. Egy pár cipőt találtunk. - Ez Lydia cipője! - kiáltott fel Emily , és oda is rohant a cipőhöz de én visszafogtam. Mert láttam valamit amitől sokkot kaptam....

LYDIA SZEMSZÖGE

Éles fájdalmat éreztem az oldalamban, és alattam vizes volt minden. Fáztam! Nem tudtam hol vagyok, csak hangokat hallottam. Elsötétült minden. Amire legközelebb emlékszem az egy éles csikorgás hangja volt, és ismét egy éles fájdalom. Utána minden sötétbe borult, megint...

IZA SZEMSZÖGE

-Nem ez nem lehet! - dadogtam halkan és a lábaim nem bírták tartani a testem. Bence elkapott és az ölébe emelt. - Mit láttál? - kérdezte Adri, közben pedig Bence a homlokomat puszilgatta. - Ne Emily ne menj közelebb! - szálltam le és inogva ugyan de odamentem Emilyhez, aki egyre közelebb akart menni a cipőhöz. Csak ő nem látta azt amit én. -Menj hátra Bencéhez! Kérlek! - mondtam neki fojtott hangon, mire visszament. Mély levegőt vettem és közelebb mentem. Ruhadarabok mindenhol. És végre megláttam teljesen átfagyva, Lydiát egy szál fehérneműben. Eszméletlen! jöttem rá amint halkan szólongatni kezdtem, de nem értem hozzá. Nem mertem. Véres volt a feje, a karjai a teste mellett hanyagul a földön feküdtek. A térdei fel voltak húzva. Megfogtam a csuklóját. Pulzusa gyenge volt. A könnyeim folyni kezdtek. - Gyertek ide! - kiáltottam el magam. A lányok sokkolódva álltak meg. Egyedül Bencének volt lélekjelenléte hogy leguggoljon mellém és megnézze ő is Lydia pulzusát. A lányok mögöttünk sírtak, nekem is csak folytak a könnyeim Bence pedig elővette a telefonját és tárcsázott. - Halló! Mentők? Kérem jöjjenek... - mondta a címet én pedig odamentem a lányokhoz. - Jönnek a mentők! Minden rendben lesz! - nyugtattam őket és egyben magamat is. - Nemsokára itt lesznek! - tette a kezét a vállamra, én pedig megint sírva fakadtam és Bence vállába fúrtam a fejem. Pár pillanat múlva a mentők hangját hallottuk meg.....