IZA SZEMSZÖGE
-Mi... - kezdtem bele de annyira fújtattam hogy nem bírtam elmondani egy mondatot sem - ...mi történt? - néztem Emilyre aki Lydia karkötőjét szorongatta és a betont bámulta. -Mi sem tudunk többet! - kiabálta Adri és közben könnyeit törölgette. -Jajj ne sírj! - mentem oda hozzá és öleltem át. Bence közben kiment az útra és jobbra balra nézelődött, végül visszajött mellém és átkarolta a derekam. - Láttam egy féknyomot, elég hosszú az út vége felé van. - mondta Bence mire nekem kitágultak a szemeim és rögtön elindultam ki az út felé. Abigél úgy rántott vissza a kocsi elől ami majdnem elütött. - Normális vagy Iza? Meg is halhattál volna! - kiabált velem, nekem meg könnyek gyűltek a szemembe. - Csak találjuk meg Lydiát más nem érdekel. - szipogtam, és az út szélén libasorban elindultunk. Bence elöl mi pedig sorban utána. Elértünk a féknyomig. Egy pár cipőt találtunk. - Ez Lydia cipője! - kiáltott fel Emily , és oda is rohant a cipőhöz de én visszafogtam. Mert láttam valamit amitől sokkot kaptam....
LYDIA SZEMSZÖGE
Éles fájdalmat éreztem az oldalamban, és alattam vizes volt minden. Fáztam! Nem tudtam hol vagyok, csak hangokat hallottam. Elsötétült minden. Amire legközelebb emlékszem az egy éles csikorgás hangja volt, és ismét egy éles fájdalom. Utána minden sötétbe borult, megint...
IZA SZEMSZÖGE
-Nem ez nem lehet! - dadogtam halkan és a lábaim nem bírták tartani a testem. Bence elkapott és az ölébe emelt. - Mit láttál? - kérdezte Adri, közben pedig Bence a homlokomat puszilgatta. - Ne Emily ne menj közelebb! - szálltam le és inogva ugyan de odamentem Emilyhez, aki egyre közelebb akart menni a cipőhöz. Csak ő nem látta azt amit én. -Menj hátra Bencéhez! Kérlek! - mondtam neki fojtott hangon, mire visszament. Mély levegőt vettem és közelebb mentem. Ruhadarabok mindenhol. És végre megláttam teljesen átfagyva, Lydiát egy szál fehérneműben. Eszméletlen! jöttem rá amint halkan szólongatni kezdtem, de nem értem hozzá. Nem mertem. Véres volt a feje, a karjai a teste mellett hanyagul a földön feküdtek. A térdei fel voltak húzva. Megfogtam a csuklóját. Pulzusa gyenge volt. A könnyeim folyni kezdtek. - Gyertek ide! - kiáltottam el magam. A lányok sokkolódva álltak meg. Egyedül Bencének volt lélekjelenléte hogy leguggoljon mellém és megnézze ő is Lydia pulzusát. A lányok mögöttünk sírtak, nekem is csak folytak a könnyeim Bence pedig elővette a telefonját és tárcsázott. - Halló! Mentők? Kérem jöjjenek... - mondta a címet én pedig odamentem a lányokhoz. - Jönnek a mentők! Minden rendben lesz! - nyugtattam őket és egyben magamat is. - Nemsokára itt lesznek! - tette a kezét a vállamra, én pedig megint sírva fakadtam és Bence vállába fúrtam a fejem. Pár pillanat múlva a mentők hangját hallottuk meg.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése