18. szülinapom 6. rész

-Hááát azt hogy ne érjek hozzád! – vallotta be Bence. – Ezt fejtsd ki kérlek! – néztem rá boci szemekkel, ő pedig nem bírta tovább és sóhajtott egyet. – Jó… legyen! Elmondom…. – amint kimondta a szavakat lenézett a földre. Nem mer a szemembe nézni ez már nem jó jel. – Tylertől hallottam rólad. – nyögte ki nagy nehezen. – Kitől? – kérdeztem, mert semmiféle Tylert nem ismerek. Bence felemelte a fejét és körbenézett. –Nézd! – szólt és Lydiáék felé mutatott. Az állítólagos Tyler éppen Lydiával csókolózott. Tátva maradt a szám. Abigél tehetetlenül állt ott. Bence intett neki, mire elindult felénk. – Szia, Bence vagyok! – nyújtott kezet Abigélnek majd adott neki két puszit. – Szia, én meg Abigél. – mosolygott rá kedvesen Bencére. Én pedig csak bámultam tovább a szenvedélyesen csókolózó párt. – Mi történt? – kérdeztem Abigéltől. – Hát csak úgy odajött és, azt mondta ismerik egymást. – mesélte el, nekem pedig kitágultak a szemeim. 

LYDIA SZEMSZÖGE

Csak csókolt és csókolt , nem tudtam ki az, de nem is érdekelt, az ital amit hozott extázisba vitt. – Gyere velem! - súgta a fülembe, és megfogta a kezem én pedig a mennyországban éreztem magam. Lementünk valami lépcsőkön, aztán hírtelen hűvös levegő érte a bőröm. A következő pillanatban egy autó fékezett előttünk és hiába akartam volna elmenni onnan Tyler tartott és egyszer csak elsötétült minden és a lábaim nem bírták tovább tartani a testem…

EMILY SZEMSZÖGE

Adrival táncoltunk, de közben a szemeimmel Izáékat kerestem, és folyamatosan a lépcsőt bámultam. Míg nem a következő pillanatban Adrit meglökte valaki hátulról és az ölembe esett. – Bunkó! – kiáltottam utána, de a zene elnyomta a hangom. Aztán csak azt láttam, hogy az illető Lydiát húzza maga után akinek üveges a tekintete.  – Odanézz! – kiabáltam Adrinak, aki már az előtt nézte őket mielőtt én szóltam volna. Belém karolt hírtelen és elindultunk volna Lydia után, de a tömeg visszatartott minket. Így sokkal lassabban haladtunk, mint ők, akiknek szinte szétnyílt a tömeg. – Nem fogjuk utolérni! – pánikoltam be. – De igen! Nem veszíthetjük szem elől. - dühöngött Adri, és egyre gyorsabban törte előttünk az utat a tömegben. Mire kiértünk az ajtóba, csak egy autót láttunk elsuhanni. Kimentünk és megtaláltuk Lydia karkötőjét. A következő pillanatban Izáék értek mellénk, hasonlóan riadt tekintettel mint mi…

18. szülinapom 5. rész

… Egy pillanatra megdermedtem, de táncoltam tovább közben pedig Lydia arckifejezését néztem. Úgy vigyorgott, mint egy tejbe tök. Közben a titokzatos idegen elkezdte simogatni az oldalam. Emily Adrival elfordultak tőlünk. Csak Abigél és Lydia nézett engem és az idegent de közben táncoltak. Abigél szavakat formált a szájával: - Fordulj meg! – én pedig észrevétlenül egy aprót bólintottam. Lassan megfordultam és egy kék szempárral találtam szembe magam. Ahogy belenéztem elmerültem benne. Egyszer csak megfogta a kezem és elindultunk a lépcső felé. Visszanéztem a lányokra, mind a négyen engem figyeltek, óvatosan intettem nekik hogy ne kövessenek. Felmentünk a lépcsőn, és mikor kiértünk megint kaptam rendesen levegőt. A srác elment és otthagyott a korlátnál ahol előtte a csajokkal álltam. Visszajött két bontatlan üvegsörrel. –Köszönöm! – mondtam neki. – Hogy hívnak kedves idegen? – szegeztem neki a kérdést. – Bence vagyok. – válaszolta szűkszavúan. Körülnéztem a teraszon rajtunk kívül csak pár ember szédelgett a pultnál. – Mit ünnepeltek? – kérdezte és egyre közelebb jött hozzám. – 18 lettem ma. – mondtam és meghúztam a sörösüvegem. – Na, az szép csak 2 év van közöttünk. – mosolygott és ő is ivott. – Had gratuláljak. – és hirtelen magához vont, ami nem volt ellenemre, mert csak rá tudtam gondolni. Megölelt én pedig elnéztem a válla fölött és láttam, hogy egy másik teraszra vezető lépcsőn éppen Lydia és Abigél jöttek föl. Abigél intett nekem, én pedig csak rámosolyogtam. – Elengedsz? – röhögött fel Bence, mire kínosan és rák vörösen léptem tőle hátra.  - Még mindig nem tudom, hogy hívnak tündérke… - hallgatott el. – Ő bocsi… - égtem tovább- Izabella, de a barátaim csak Izának hívnak. – elmosolyodott. – Mi az? – kérdeztem nevetve. – Csodás neved van! – bókolt és még közelebb jött én pedig hátrébb léptem volna, ha a korlát nem lett volna ott, így aztán nekiütköztem. – Köszö… - de nem hagyta, hogy befejezzem. Megcsókolt, elég hevesen a korlátnak nyomott, és nem engedett el. Mondjuk nem is akartam, hogy elengedjen. Csak hagytam hadd csókoljon tovább…

LYDIA SZEMSZÖGE

-Abigél ezt nem fogod elhinni! – maradt tátva a szám és csak Izát néztem, ahogy hagyja magát, hogy az ismeretlen srác lesmárolja. – Szerintem élvezi! – mondta Abigél. – Nem tudom, de ha bármi baja lesz vagy megbántja, vagy csók után ott hagyja én nem tudom mit csinálok a sráccal de meg fogja bánni. – gondolkodtam kicsit előre. – És másik esetben? – nézett rám barátnőm szemöldökét felvonva. – Az esetben szeretném megismerni. – nevettem fel hangosan, majd visszanéztem Izáékra. Pont akkor engedte el a srác, és végig simított az arcán. Valamit beszélgettek egymás között majd Iza csókolta meg őt. Abigéllel mereven néztük őket.

IZA SZEMSZÖGE

Miután elengedett vettem egy mély levegőt. – Ez… - kezdtem bele – ez mi volt? – nyögtem ki nagy nehezen még mindig lélegzet után kapkodva. – Nem bírtam tovább! – vallotta be Bence és végig a szemembe nézett. Szinte égetett a tekintete. – Mit? Mit nem bírtál tovább? – szögezem neki a kérdéseket. – Hááát…..

18. szülinapom 4. rész

Egy örökkévalóságig tartott odaérni, de végre kiszálltunk a Taxiból, és alig lehetett látni a füsttől, meg a fényektől. – Hol vagyunk most? – próbáltam túlkiabálni a zenét, pedig még csak az utcán voltunk. – Club Via előtt vagyunk – kiabálta túl, vagyis próbálta túlkiabálni a zenét Emily. Belekaroltam a lányokba és elindultunk befelé. Lydia odaadta a jegyeket a kidobónak és be is mehettünk. Rengeteg ember nyomorgott odabent. – Menjünk ki a teraszra! – kiabáltam, és elindultam a lépcső felé. Egy páros jött le full részegen éppen hogy csak nem estek le a lépcsőn. Elmentünk mellettük, és már majdnem megfulladtam mikor végre kiértünk a teraszra. Kevesebben voltak, halkult a zene, és kaptam levegőt. – Huhh! Már azt hittem sosem érünk ki! – támaszkodtam neki a korlátnak. – Valaki kér inni? – kérdezte Lydia de már el is indult meg sem várta, hogy mi mit mondunk. –Várj én is veled megyek! – rohant utána Emily én pedig ott maradtam a korlátnál. Egy kezet éreztem a vállamon. Hirtelen fordultam hátra. – Szia! – köszöntöttek kedvesen és mikor megláttam, rögtön felkiáltottam – Adri! Hogy kerülsz te ide? – ölelgettem meg, és mikor a fejem a vállához nyomtam megláttam a háta mögött másik jó barátnőmet. – Abigél! Hogy vagytok csajok? – öleltem magamhoz őt is egy pillanatra. – Párizs valami csodás! – sóhajtozott Adri. – Jajj ne is mond, csak irigykedni tudok!  Mikor is mentél el? – kérdeztem közben pedig Emilyéket néztem merre vannak. – Már 3 hónapja! – bámult el a távolba. – Ilyen gyorsan telik az idő? – maradt tátva a szám. Adri pedig csak bólogatott. Közben a lányok is visszajöttek sok koktéllal meg sörrel. – Én csak koktélt! – jelentettem ki, közben pedig elvettem egy narancsszínűt Emily kezéből. – Akkor koccintsunk Izára! – kiáltotta el magát Adri. – Izára! – mondták a többiek. Ittunk egy kicsit, na jó azért a kicsinél többet. Éppen spicces állapotban voltam már vagy egy órája a teraszon beszélgettünk mikor Abigél közelebb jött hozzám és a fülembe súgta hogy : - Ne fordulj meg rögtön de egy srác téged nézeget már legalább 20 perce! – ahogy elhajolt a fülemtől, felkiáltottam, hogy: -Hol? – és megfordulva megnéztem a srácot, aki rám sem mert nézni akkora feltűnést keltettem. A baráti körömből mindenki odanézett, így aztán szegény srácnak esélye nem maradt arra, hogy utána még nézhessen. –Menjünk táncolni, nem akarok itt tovább égni! – mondtam, majd aki a legközelebb állt hozzám ez esetben Lydia, belekaroltam majd leszédelegtünk a lépcsőn. Ott lent a nagy tömegnyomorban elkezdtünk táncolni egy kis körben a csajokkal úgy hogy mindenki lásson mindenkit. Lydia táncolt velem szembe mikor egyszer csak kacsintott egyet, mire én értetlen fejet vágtam. A következő pillanatban 2 kezet éreztem a derekamon…

18. szülinapom 3. rész

Miután kiléptünk az áruházból alaposan megnéztem hová hoztak a lányok: Krisz szépségszalonja – ez a pink felirat állt egy táblán, az ajtó fölött. – Hát csajok most az én meglepetésem jön! – mondtam és belekaroltam a lányokba és elindultunk de hogy hova azt nem mondtam meg nekik. – Édes a bosszú! – nevettem fel hangosan, mire ők is nevetni kezdtek. – Na mond meg, kéééérlek! – könyörgött Lydia. – Nem. Nem mondom meg, mert ti is kínoztatok most én kínozlak titeket. – mondtam és élveztem azt, hogy most ők szenvednek. Pár utca után már meg is érkeztünk a Vivien hajszalonban . – Na csajok megjöttünk! – még be sem fejeztem a mondatot a lányok már be is rohantak.  – Hát jóó..! – mondtam és én is bementem, addigra ők már isten tudja hová lettek. Szóltam a recepción ki vagyok, és engem is leültettek egy székbe, ellazultam és hagytam had masszírozzák a fejem.  Szárították, vágták, majd göndörítették és a végén ilyen lett: 

Közben Lydia és Emily is megjöttek hozzám nekik is nagyon jó hajuk lett: 

Lydia egy laza kontyot csináltatott és előtte ezt mondta : - Én olyan hajat akarok amit otthon nem tudok megcsinálni, már pedig kontyot képtelen vagyok állandóan szétesik!- 

Emily pedig csak azt akarta hogy jól nézzen ki! Ilyen egyszerű kéréseket akartak csak az én csodás barátnőim.

- Mennünk kel! - néztem az órára, és indultunk is haza. 

-Otthon- délután 5 óra

- El sem hiszem, hogy már 5 éve legjobb barátnők vagyunk. Olyan gyorsan telik az idő. – sopánkodtam hangosan, mire a lányok is helyeseltek. – 18 évesek körébe lépsz, végre csatlakozol hozzánk. – mondta mosolyogva Emily. – Így igaz, de ha nem kezdünk el készülődni, akkor nem érünk oda a buliba. – állt fel gyorsan Lydia , és engem is felhúzott majd Emilyt. – Enyém a tükör stipp-stopp! – kiáltottam fel hangosan mire a lányok morogni kezdtek. Így aztán beültem a tükör elé majd egy fél óra múlva kész is lettem a sminkkel. A csajok jöttek sorban utánam én meg közben öltöztem és olyan fél kilenc környékére kész is lettünk. – Mikorra hívjam a taxit? – fogta le a telefonkagylót Lydia, én a fejem ráztam jelezve hogy nem tudom, Emily 9-et mutatott a kezével, így a Taxi 9re jön értünk. –Csajok nem tudom felvenni a cipőm! – nyavalyogtam. -Várj segítek! - jött oda Emily. Lydia pedig az ajtóban toporzékolt. - Gyertek már! A taxi csak ránk vár! - és már nyitotta is az ajtót. - Jól van már! Megyünk megyünk! - forgatta a szemeit Emily, én pedig csak nevettem. Gyorsan belekaroltam, és Lydia után rohantunk...