18.szülinapom 8. rész

IZA SZEMSZÖGE

Csak folytak könnyeim és nem láttam semmit sem. Egyszer csak elsötétült minden és nem bírtam tartani magam.

BENCE SZEMSZÖGE

Iza hirtelen összerogyott. Éppen hogy csak megfogtam mielőtt beverte volna a fejét a földbe. Közben megjött a mentő, és 4 férfi szállt ki belőle. Izához jöttek oda. – A másik sérült hátul van a földön fekszik szintén eszméletlenül.- mondtam az egyik mentősnek aki megveregette a vállam és egy hordággyal elment mellettünk. A lányok még mindig nem tudtak megszólalni, ott álltak és sokkolva nézték, ahogy Lydiát beteszik a mentőbe. A másik két mentős Izával foglalkozott. Finoman meglocsolták az arcát vízzel és már magához is tért.

IZA SZEMSZÖGE

Vizet éreztem az arcomon és résnyire kinyitottam a szemem. Két idegen arcot láttam homályosan, de rájöttem, hogy csak is a mentősök lehetnek. Ahogy eltűnt a két idegen arc, végre felismertem Bencét, aki aggódva hajolt hozzám le. – Gyere, menjünk be Lydiával a kórházba. – mondta majd felsegített a földről. Beültem a mentőbe. – Más nem jöhet! – mondta a mentős és Bence előtt bezárta az ajtót. – A kórházban találkozunk kiabálta a mentő után miután elindultunk. Míg mentünk elgondolkoztam és hirtelen egy kép villant be: Mikor odaértünk én rögtön ki akartam menni a teraszra, és egy páros részegen jött le, a srác pedig……. pedig Tyler volt! Igen ő volt az emlékszem az arcára! És ahogy végig gondoltam ezeket rájöttem, hogy nem Lydia volt az első lány akit elcsábított a mai este.

BENCE SZEMSZÖGE

-Gyertek lányok hazaviszlek titeket! – mondtam és elindultunk vissza a clubhoz. Mindegyikük beült a kocsiba és nem szólaltak meg. Aztán rájöttem hogy muszáj kiszednem belőlük hol laknak. – Emily? – kezdem vele hátha ő már meg tud szólalni. – Igen? – szólalt meg rekedten. – Mond el hol laksz és hazaviszlek! – magyaráztam neki mire ő bólintott. – A következő lámpánál jobbra és egy nagy lila ház. A lányok nálam alszanak. – mondta Emily és újra elkezdett sírni. Odaértünk a házhoz és a lányok kiszálltak. Én pedig már fordultam is meg és elindultam a korház felé. Közben elgondolkoztam Izán. Valami kötött hozzá, valami megmagyarázhatatlan módon csak rá gondoltam… azt hiszem, talán…. szeretem!

18. szülinapom 7. rész

IZA SZEMSZÖGE

-Mi... - kezdtem bele de annyira fújtattam hogy nem bírtam elmondani egy mondatot sem - ...mi történt? - néztem Emilyre aki Lydia karkötőjét szorongatta és a betont bámulta. -Mi sem tudunk többet! - kiabálta Adri és közben könnyeit törölgette. -Jajj ne sírj! - mentem oda hozzá és öleltem át. Bence közben kiment az útra és jobbra balra nézelődött, végül visszajött mellém és átkarolta a derekam. - Láttam egy féknyomot, elég hosszú az út vége felé van. - mondta Bence mire nekem kitágultak a szemeim és rögtön elindultam ki az út felé. Abigél úgy rántott vissza a kocsi elől ami majdnem elütött. - Normális vagy Iza? Meg is halhattál volna! - kiabált velem, nekem meg könnyek gyűltek a szemembe. - Csak találjuk meg Lydiát más nem érdekel. - szipogtam, és az út szélén libasorban elindultunk. Bence elöl mi pedig sorban utána. Elértünk a féknyomig. Egy pár cipőt találtunk. - Ez Lydia cipője! - kiáltott fel Emily , és oda is rohant a cipőhöz de én visszafogtam. Mert láttam valamit amitől sokkot kaptam....

LYDIA SZEMSZÖGE

Éles fájdalmat éreztem az oldalamban, és alattam vizes volt minden. Fáztam! Nem tudtam hol vagyok, csak hangokat hallottam. Elsötétült minden. Amire legközelebb emlékszem az egy éles csikorgás hangja volt, és ismét egy éles fájdalom. Utána minden sötétbe borult, megint...

IZA SZEMSZÖGE

-Nem ez nem lehet! - dadogtam halkan és a lábaim nem bírták tartani a testem. Bence elkapott és az ölébe emelt. - Mit láttál? - kérdezte Adri, közben pedig Bence a homlokomat puszilgatta. - Ne Emily ne menj közelebb! - szálltam le és inogva ugyan de odamentem Emilyhez, aki egyre közelebb akart menni a cipőhöz. Csak ő nem látta azt amit én. -Menj hátra Bencéhez! Kérlek! - mondtam neki fojtott hangon, mire visszament. Mély levegőt vettem és közelebb mentem. Ruhadarabok mindenhol. És végre megláttam teljesen átfagyva, Lydiát egy szál fehérneműben. Eszméletlen! jöttem rá amint halkan szólongatni kezdtem, de nem értem hozzá. Nem mertem. Véres volt a feje, a karjai a teste mellett hanyagul a földön feküdtek. A térdei fel voltak húzva. Megfogtam a csuklóját. Pulzusa gyenge volt. A könnyeim folyni kezdtek. - Gyertek ide! - kiáltottam el magam. A lányok sokkolódva álltak meg. Egyedül Bencének volt lélekjelenléte hogy leguggoljon mellém és megnézze ő is Lydia pulzusát. A lányok mögöttünk sírtak, nekem is csak folytak a könnyeim Bence pedig elővette a telefonját és tárcsázott. - Halló! Mentők? Kérem jöjjenek... - mondta a címet én pedig odamentem a lányokhoz. - Jönnek a mentők! Minden rendben lesz! - nyugtattam őket és egyben magamat is. - Nemsokára itt lesznek! - tette a kezét a vállamra, én pedig megint sírva fakadtam és Bence vállába fúrtam a fejem. Pár pillanat múlva a mentők hangját hallottuk meg.....

18. szülinapom 6. rész

-Hááát azt hogy ne érjek hozzád! – vallotta be Bence. – Ezt fejtsd ki kérlek! – néztem rá boci szemekkel, ő pedig nem bírta tovább és sóhajtott egyet. – Jó… legyen! Elmondom…. – amint kimondta a szavakat lenézett a földre. Nem mer a szemembe nézni ez már nem jó jel. – Tylertől hallottam rólad. – nyögte ki nagy nehezen. – Kitől? – kérdeztem, mert semmiféle Tylert nem ismerek. Bence felemelte a fejét és körbenézett. –Nézd! – szólt és Lydiáék felé mutatott. Az állítólagos Tyler éppen Lydiával csókolózott. Tátva maradt a szám. Abigél tehetetlenül állt ott. Bence intett neki, mire elindult felénk. – Szia, Bence vagyok! – nyújtott kezet Abigélnek majd adott neki két puszit. – Szia, én meg Abigél. – mosolygott rá kedvesen Bencére. Én pedig csak bámultam tovább a szenvedélyesen csókolózó párt. – Mi történt? – kérdeztem Abigéltől. – Hát csak úgy odajött és, azt mondta ismerik egymást. – mesélte el, nekem pedig kitágultak a szemeim. 

LYDIA SZEMSZÖGE

Csak csókolt és csókolt , nem tudtam ki az, de nem is érdekelt, az ital amit hozott extázisba vitt. – Gyere velem! - súgta a fülembe, és megfogta a kezem én pedig a mennyországban éreztem magam. Lementünk valami lépcsőkön, aztán hírtelen hűvös levegő érte a bőröm. A következő pillanatban egy autó fékezett előttünk és hiába akartam volna elmenni onnan Tyler tartott és egyszer csak elsötétült minden és a lábaim nem bírták tovább tartani a testem…

EMILY SZEMSZÖGE

Adrival táncoltunk, de közben a szemeimmel Izáékat kerestem, és folyamatosan a lépcsőt bámultam. Míg nem a következő pillanatban Adrit meglökte valaki hátulról és az ölembe esett. – Bunkó! – kiáltottam utána, de a zene elnyomta a hangom. Aztán csak azt láttam, hogy az illető Lydiát húzza maga után akinek üveges a tekintete.  – Odanézz! – kiabáltam Adrinak, aki már az előtt nézte őket mielőtt én szóltam volna. Belém karolt hírtelen és elindultunk volna Lydia után, de a tömeg visszatartott minket. Így sokkal lassabban haladtunk, mint ők, akiknek szinte szétnyílt a tömeg. – Nem fogjuk utolérni! – pánikoltam be. – De igen! Nem veszíthetjük szem elől. - dühöngött Adri, és egyre gyorsabban törte előttünk az utat a tömegben. Mire kiértünk az ajtóba, csak egy autót láttunk elsuhanni. Kimentünk és megtaláltuk Lydia karkötőjét. A következő pillanatban Izáék értek mellénk, hasonlóan riadt tekintettel mint mi…

18. szülinapom 5. rész

… Egy pillanatra megdermedtem, de táncoltam tovább közben pedig Lydia arckifejezését néztem. Úgy vigyorgott, mint egy tejbe tök. Közben a titokzatos idegen elkezdte simogatni az oldalam. Emily Adrival elfordultak tőlünk. Csak Abigél és Lydia nézett engem és az idegent de közben táncoltak. Abigél szavakat formált a szájával: - Fordulj meg! – én pedig észrevétlenül egy aprót bólintottam. Lassan megfordultam és egy kék szempárral találtam szembe magam. Ahogy belenéztem elmerültem benne. Egyszer csak megfogta a kezem és elindultunk a lépcső felé. Visszanéztem a lányokra, mind a négyen engem figyeltek, óvatosan intettem nekik hogy ne kövessenek. Felmentünk a lépcsőn, és mikor kiértünk megint kaptam rendesen levegőt. A srác elment és otthagyott a korlátnál ahol előtte a csajokkal álltam. Visszajött két bontatlan üvegsörrel. –Köszönöm! – mondtam neki. – Hogy hívnak kedves idegen? – szegeztem neki a kérdést. – Bence vagyok. – válaszolta szűkszavúan. Körülnéztem a teraszon rajtunk kívül csak pár ember szédelgett a pultnál. – Mit ünnepeltek? – kérdezte és egyre közelebb jött hozzám. – 18 lettem ma. – mondtam és meghúztam a sörösüvegem. – Na, az szép csak 2 év van közöttünk. – mosolygott és ő is ivott. – Had gratuláljak. – és hirtelen magához vont, ami nem volt ellenemre, mert csak rá tudtam gondolni. Megölelt én pedig elnéztem a válla fölött és láttam, hogy egy másik teraszra vezető lépcsőn éppen Lydia és Abigél jöttek föl. Abigél intett nekem, én pedig csak rámosolyogtam. – Elengedsz? – röhögött fel Bence, mire kínosan és rák vörösen léptem tőle hátra.  - Még mindig nem tudom, hogy hívnak tündérke… - hallgatott el. – Ő bocsi… - égtem tovább- Izabella, de a barátaim csak Izának hívnak. – elmosolyodott. – Mi az? – kérdeztem nevetve. – Csodás neved van! – bókolt és még közelebb jött én pedig hátrébb léptem volna, ha a korlát nem lett volna ott, így aztán nekiütköztem. – Köszö… - de nem hagyta, hogy befejezzem. Megcsókolt, elég hevesen a korlátnak nyomott, és nem engedett el. Mondjuk nem is akartam, hogy elengedjen. Csak hagytam hadd csókoljon tovább…

LYDIA SZEMSZÖGE

-Abigél ezt nem fogod elhinni! – maradt tátva a szám és csak Izát néztem, ahogy hagyja magát, hogy az ismeretlen srác lesmárolja. – Szerintem élvezi! – mondta Abigél. – Nem tudom, de ha bármi baja lesz vagy megbántja, vagy csók után ott hagyja én nem tudom mit csinálok a sráccal de meg fogja bánni. – gondolkodtam kicsit előre. – És másik esetben? – nézett rám barátnőm szemöldökét felvonva. – Az esetben szeretném megismerni. – nevettem fel hangosan, majd visszanéztem Izáékra. Pont akkor engedte el a srác, és végig simított az arcán. Valamit beszélgettek egymás között majd Iza csókolta meg őt. Abigéllel mereven néztük őket.

IZA SZEMSZÖGE

Miután elengedett vettem egy mély levegőt. – Ez… - kezdtem bele – ez mi volt? – nyögtem ki nagy nehezen még mindig lélegzet után kapkodva. – Nem bírtam tovább! – vallotta be Bence és végig a szemembe nézett. Szinte égetett a tekintete. – Mit? Mit nem bírtál tovább? – szögezem neki a kérdéseket. – Hááát…..

18. szülinapom 4. rész

Egy örökkévalóságig tartott odaérni, de végre kiszálltunk a Taxiból, és alig lehetett látni a füsttől, meg a fényektől. – Hol vagyunk most? – próbáltam túlkiabálni a zenét, pedig még csak az utcán voltunk. – Club Via előtt vagyunk – kiabálta túl, vagyis próbálta túlkiabálni a zenét Emily. Belekaroltam a lányokba és elindultunk befelé. Lydia odaadta a jegyeket a kidobónak és be is mehettünk. Rengeteg ember nyomorgott odabent. – Menjünk ki a teraszra! – kiabáltam, és elindultam a lépcső felé. Egy páros jött le full részegen éppen hogy csak nem estek le a lépcsőn. Elmentünk mellettük, és már majdnem megfulladtam mikor végre kiértünk a teraszra. Kevesebben voltak, halkult a zene, és kaptam levegőt. – Huhh! Már azt hittem sosem érünk ki! – támaszkodtam neki a korlátnak. – Valaki kér inni? – kérdezte Lydia de már el is indult meg sem várta, hogy mi mit mondunk. –Várj én is veled megyek! – rohant utána Emily én pedig ott maradtam a korlátnál. Egy kezet éreztem a vállamon. Hirtelen fordultam hátra. – Szia! – köszöntöttek kedvesen és mikor megláttam, rögtön felkiáltottam – Adri! Hogy kerülsz te ide? – ölelgettem meg, és mikor a fejem a vállához nyomtam megláttam a háta mögött másik jó barátnőmet. – Abigél! Hogy vagytok csajok? – öleltem magamhoz őt is egy pillanatra. – Párizs valami csodás! – sóhajtozott Adri. – Jajj ne is mond, csak irigykedni tudok!  Mikor is mentél el? – kérdeztem közben pedig Emilyéket néztem merre vannak. – Már 3 hónapja! – bámult el a távolba. – Ilyen gyorsan telik az idő? – maradt tátva a szám. Adri pedig csak bólogatott. Közben a lányok is visszajöttek sok koktéllal meg sörrel. – Én csak koktélt! – jelentettem ki, közben pedig elvettem egy narancsszínűt Emily kezéből. – Akkor koccintsunk Izára! – kiáltotta el magát Adri. – Izára! – mondták a többiek. Ittunk egy kicsit, na jó azért a kicsinél többet. Éppen spicces állapotban voltam már vagy egy órája a teraszon beszélgettünk mikor Abigél közelebb jött hozzám és a fülembe súgta hogy : - Ne fordulj meg rögtön de egy srác téged nézeget már legalább 20 perce! – ahogy elhajolt a fülemtől, felkiáltottam, hogy: -Hol? – és megfordulva megnéztem a srácot, aki rám sem mert nézni akkora feltűnést keltettem. A baráti körömből mindenki odanézett, így aztán szegény srácnak esélye nem maradt arra, hogy utána még nézhessen. –Menjünk táncolni, nem akarok itt tovább égni! – mondtam, majd aki a legközelebb állt hozzám ez esetben Lydia, belekaroltam majd leszédelegtünk a lépcsőn. Ott lent a nagy tömegnyomorban elkezdtünk táncolni egy kis körben a csajokkal úgy hogy mindenki lásson mindenkit. Lydia táncolt velem szembe mikor egyszer csak kacsintott egyet, mire én értetlen fejet vágtam. A következő pillanatban 2 kezet éreztem a derekamon…

18. szülinapom 3. rész

Miután kiléptünk az áruházból alaposan megnéztem hová hoztak a lányok: Krisz szépségszalonja – ez a pink felirat állt egy táblán, az ajtó fölött. – Hát csajok most az én meglepetésem jön! – mondtam és belekaroltam a lányokba és elindultunk de hogy hova azt nem mondtam meg nekik. – Édes a bosszú! – nevettem fel hangosan, mire ők is nevetni kezdtek. – Na mond meg, kéééérlek! – könyörgött Lydia. – Nem. Nem mondom meg, mert ti is kínoztatok most én kínozlak titeket. – mondtam és élveztem azt, hogy most ők szenvednek. Pár utca után már meg is érkeztünk a Vivien hajszalonban . – Na csajok megjöttünk! – még be sem fejeztem a mondatot a lányok már be is rohantak.  – Hát jóó..! – mondtam és én is bementem, addigra ők már isten tudja hová lettek. Szóltam a recepción ki vagyok, és engem is leültettek egy székbe, ellazultam és hagytam had masszírozzák a fejem.  Szárították, vágták, majd göndörítették és a végén ilyen lett: 

Közben Lydia és Emily is megjöttek hozzám nekik is nagyon jó hajuk lett: 

Lydia egy laza kontyot csináltatott és előtte ezt mondta : - Én olyan hajat akarok amit otthon nem tudok megcsinálni, már pedig kontyot képtelen vagyok állandóan szétesik!- 

Emily pedig csak azt akarta hogy jól nézzen ki! Ilyen egyszerű kéréseket akartak csak az én csodás barátnőim.

- Mennünk kel! - néztem az órára, és indultunk is haza. 

-Otthon- délután 5 óra

- El sem hiszem, hogy már 5 éve legjobb barátnők vagyunk. Olyan gyorsan telik az idő. – sopánkodtam hangosan, mire a lányok is helyeseltek. – 18 évesek körébe lépsz, végre csatlakozol hozzánk. – mondta mosolyogva Emily. – Így igaz, de ha nem kezdünk el készülődni, akkor nem érünk oda a buliba. – állt fel gyorsan Lydia , és engem is felhúzott majd Emilyt. – Enyém a tükör stipp-stopp! – kiáltottam fel hangosan mire a lányok morogni kezdtek. Így aztán beültem a tükör elé majd egy fél óra múlva kész is lettem a sminkkel. A csajok jöttek sorban utánam én meg közben öltöztem és olyan fél kilenc környékére kész is lettünk. – Mikorra hívjam a taxit? – fogta le a telefonkagylót Lydia, én a fejem ráztam jelezve hogy nem tudom, Emily 9-et mutatott a kezével, így a Taxi 9re jön értünk. –Csajok nem tudom felvenni a cipőm! – nyavalyogtam. -Várj segítek! - jött oda Emily. Lydia pedig az ajtóban toporzékolt. - Gyertek már! A taxi csak ránk vár! - és már nyitotta is az ajtót. - Jól van már! Megyünk megyünk! - forgatta a szemeit Emily, én pedig csak nevettem. Gyorsan belekaroltam, és Lydia után rohantunk...