18. szülinapom 5. rész

… Egy pillanatra megdermedtem, de táncoltam tovább közben pedig Lydia arckifejezését néztem. Úgy vigyorgott, mint egy tejbe tök. Közben a titokzatos idegen elkezdte simogatni az oldalam. Emily Adrival elfordultak tőlünk. Csak Abigél és Lydia nézett engem és az idegent de közben táncoltak. Abigél szavakat formált a szájával: - Fordulj meg! – én pedig észrevétlenül egy aprót bólintottam. Lassan megfordultam és egy kék szempárral találtam szembe magam. Ahogy belenéztem elmerültem benne. Egyszer csak megfogta a kezem és elindultunk a lépcső felé. Visszanéztem a lányokra, mind a négyen engem figyeltek, óvatosan intettem nekik hogy ne kövessenek. Felmentünk a lépcsőn, és mikor kiértünk megint kaptam rendesen levegőt. A srác elment és otthagyott a korlátnál ahol előtte a csajokkal álltam. Visszajött két bontatlan üvegsörrel. –Köszönöm! – mondtam neki. – Hogy hívnak kedves idegen? – szegeztem neki a kérdést. – Bence vagyok. – válaszolta szűkszavúan. Körülnéztem a teraszon rajtunk kívül csak pár ember szédelgett a pultnál. – Mit ünnepeltek? – kérdezte és egyre közelebb jött hozzám. – 18 lettem ma. – mondtam és meghúztam a sörösüvegem. – Na, az szép csak 2 év van közöttünk. – mosolygott és ő is ivott. – Had gratuláljak. – és hirtelen magához vont, ami nem volt ellenemre, mert csak rá tudtam gondolni. Megölelt én pedig elnéztem a válla fölött és láttam, hogy egy másik teraszra vezető lépcsőn éppen Lydia és Abigél jöttek föl. Abigél intett nekem, én pedig csak rámosolyogtam. – Elengedsz? – röhögött fel Bence, mire kínosan és rák vörösen léptem tőle hátra.  - Még mindig nem tudom, hogy hívnak tündérke… - hallgatott el. – Ő bocsi… - égtem tovább- Izabella, de a barátaim csak Izának hívnak. – elmosolyodott. – Mi az? – kérdeztem nevetve. – Csodás neved van! – bókolt és még közelebb jött én pedig hátrébb léptem volna, ha a korlát nem lett volna ott, így aztán nekiütköztem. – Köszö… - de nem hagyta, hogy befejezzem. Megcsókolt, elég hevesen a korlátnak nyomott, és nem engedett el. Mondjuk nem is akartam, hogy elengedjen. Csak hagytam hadd csókoljon tovább…

LYDIA SZEMSZÖGE

-Abigél ezt nem fogod elhinni! – maradt tátva a szám és csak Izát néztem, ahogy hagyja magát, hogy az ismeretlen srác lesmárolja. – Szerintem élvezi! – mondta Abigél. – Nem tudom, de ha bármi baja lesz vagy megbántja, vagy csók után ott hagyja én nem tudom mit csinálok a sráccal de meg fogja bánni. – gondolkodtam kicsit előre. – És másik esetben? – nézett rám barátnőm szemöldökét felvonva. – Az esetben szeretném megismerni. – nevettem fel hangosan, majd visszanéztem Izáékra. Pont akkor engedte el a srác, és végig simított az arcán. Valamit beszélgettek egymás között majd Iza csókolta meg őt. Abigéllel mereven néztük őket.

IZA SZEMSZÖGE

Miután elengedett vettem egy mély levegőt. – Ez… - kezdtem bele – ez mi volt? – nyögtem ki nagy nehezen még mindig lélegzet után kapkodva. – Nem bírtam tovább! – vallotta be Bence és végig a szemembe nézett. Szinte égetett a tekintete. – Mit? Mit nem bírtál tovább? – szögezem neki a kérdéseket. – Hááát…..