18.szülinapom 8. rész

IZA SZEMSZÖGE

Csak folytak könnyeim és nem láttam semmit sem. Egyszer csak elsötétült minden és nem bírtam tartani magam.

BENCE SZEMSZÖGE

Iza hirtelen összerogyott. Éppen hogy csak megfogtam mielőtt beverte volna a fejét a földbe. Közben megjött a mentő, és 4 férfi szállt ki belőle. Izához jöttek oda. – A másik sérült hátul van a földön fekszik szintén eszméletlenül.- mondtam az egyik mentősnek aki megveregette a vállam és egy hordággyal elment mellettünk. A lányok még mindig nem tudtak megszólalni, ott álltak és sokkolva nézték, ahogy Lydiát beteszik a mentőbe. A másik két mentős Izával foglalkozott. Finoman meglocsolták az arcát vízzel és már magához is tért.

IZA SZEMSZÖGE

Vizet éreztem az arcomon és résnyire kinyitottam a szemem. Két idegen arcot láttam homályosan, de rájöttem, hogy csak is a mentősök lehetnek. Ahogy eltűnt a két idegen arc, végre felismertem Bencét, aki aggódva hajolt hozzám le. – Gyere, menjünk be Lydiával a kórházba. – mondta majd felsegített a földről. Beültem a mentőbe. – Más nem jöhet! – mondta a mentős és Bence előtt bezárta az ajtót. – A kórházban találkozunk kiabálta a mentő után miután elindultunk. Míg mentünk elgondolkoztam és hirtelen egy kép villant be: Mikor odaértünk én rögtön ki akartam menni a teraszra, és egy páros részegen jött le, a srác pedig……. pedig Tyler volt! Igen ő volt az emlékszem az arcára! És ahogy végig gondoltam ezeket rájöttem, hogy nem Lydia volt az első lány akit elcsábított a mai este.

BENCE SZEMSZÖGE

-Gyertek lányok hazaviszlek titeket! – mondtam és elindultunk vissza a clubhoz. Mindegyikük beült a kocsiba és nem szólaltak meg. Aztán rájöttem hogy muszáj kiszednem belőlük hol laknak. – Emily? – kezdem vele hátha ő már meg tud szólalni. – Igen? – szólalt meg rekedten. – Mond el hol laksz és hazaviszlek! – magyaráztam neki mire ő bólintott. – A következő lámpánál jobbra és egy nagy lila ház. A lányok nálam alszanak. – mondta Emily és újra elkezdett sírni. Odaértünk a házhoz és a lányok kiszálltak. Én pedig már fordultam is meg és elindultam a korház felé. Közben elgondolkoztam Izán. Valami kötött hozzá, valami megmagyarázhatatlan módon csak rá gondoltam… azt hiszem, talán…. szeretem!